17Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. (1Kor 2,4.13.2Pét;1,16) 18Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. (Róm 1,16;2Kor 4,3) 19Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. (Ésa 29,14) 20Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? (Jób 12,17; Ésa 33,18;Jób 17,20) 21Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. (Mát 11,25; Luk 10,21; Róm 1,19-23) 22Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. (Mát 12,38; Ján 4,48) 23Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; (1Kor 2,14;Mát 11,16; Ján 6,61; Róm 9,32; Luk 2,34) 24Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét. (Róm 1,16;1Kor,1 30. Kol. 2,3.) 25Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. (1Kor 4,15) 26Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; (Mát 11,25; Ján 7,48; Jak 2,5) 27Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; (Luk 10,8) 28És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: (Mát 8,14) 29Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. (Róm 3,27; Eféz 2,9) 30Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: (Jer 23,5.6; Róm 4,25.2Kor;5,21;Ján 17,19) 31Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. (Ésa 65,16; Jer 9,23.24.2Kor;10,17)