42 1Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. (Máté 12,17-21;3,16.17) 2Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. (Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28) 3Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa 69,1;50,4) 4Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. (Ésa 51,5) 5Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: (Csel 17,25) 6Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. (Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32) 7Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) 19Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! (Ésa 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2) 60 1Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ésa 45,7;58,8.10;59,9)