5 1Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; (Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9) 2Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! 3Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! (2Kir 18,34.35;17,6;16,9) 4Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! (Ésa 36,18.19) 5Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; (Zsolt 80,13.14) 6És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! (Ésa 10,7; Jer 50,18) 7A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom! (Jer 31,20) 8Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön! (Mik 2,2) 9Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül, (Ésa 10,5.6;45,9;64,8; Róm 9,20.21) 10Mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem. 11Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket: (Péld 23,29.30) 12És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét. (Zsolt 28,5; Ámós 6,5.6.9) 13Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg; (Zsolt 85,12) 14Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői; 15És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak. (Ésa 2,11.17) 16És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban. (Ésa 24,23) 17És bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek! 18Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken; (Hab 2,8; Náh 3,1) 19A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg. (2Pét 3,4) 20Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! (2Móz 14,27.28; Bir 7,25; Ésa 9,4) 21Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt! (Péld 3,7; Róm 12,16) 22Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében; (Ésa 1,27) 23A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük: (Péld 17,15) 24Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták. (Jób 18,16; Ámós 2,9; Malak 4,1) 25Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van. (Ésa 9,11-16) 26És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljőnek. (Ésa 24,4.7) 27Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem; 28Nyilai élesek, és minden ő kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél; (Zak 11,1.2; Ésa 37,36.2Kir;19,35) 29Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tőle; (Jer 2,15;4,7; Zsolt 74,4) 30És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ő a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban! (Ésa. 8,22. Ámós 8-10,)