⁹Bár így beszélünk, rólatok, szeretteim, a jobbat tételezzük föl, azt tudniillik, hogy eljuttok az üdvösségre. ¹⁰Hiszen nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék tevékeny szeretetetekről, melyet érte gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. ¹¹Szeretnénk, ha mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek tökéletesen beteljesedjék. ¹²Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hit és a béketűrés által az ígéretek örökösei. ¹³Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem volt nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött ¹⁴e szavakkal:
„Bizony gazdagon megáldlak,
és sokszorosan megsokasítlak.” ¹⁵Így aztán türelmesen várt, és elnyerte a megígért jót. ¹⁶Az emberek önmaguknál nagyobbra szoktak esküdni, és minden pörösködésnek azzal vetnek véget, hogy nyomatékképpen esküt tesznek. ¹⁷Ezért, amikor Isten az ígéret örököseinek nagyobb nyomatékkal akarta bizonyítani elhatározása változtathatatlanságát, esküvel vállalt kezességet. ¹⁸Így a két változtathatatlan dolog révén, melyben Isten meg nem téveszthet, erős támaszunk van, amikor arra törekszünk, hogy a nekünk nyújtott reményhez ragaszkodjunk. ¹⁹Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, mely a szentség függönye mögé ér, ²⁰ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, az örök főpap Melkizedek rendje szerint.

KNB SZIT STL BD RUF KG