14Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önnön törvénye lesz. 15Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amiről lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti – 16azon a napon, amikor evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az ember rejtett dolgai fölött. 17De hogyha te, aki zsidónak mondod magadat, s a törvényre támaszkodol és Istennel hivalkodol; 18te, aki ismered akaratát és meg tudod különböztetni a jót és a rosszat, mert a törvény kioktatott; 19te, aki magadat vakok vezetőjének, sötétben élők világosságának, oktalanok tanítójának, 20éretlenek mesterének tartod; te, aki a törvény által hozzájutottál a tudás és az igazság szabályához, 21hogy van az, hogy te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki azt hirdeted: ne lopj, magad lopsz? 22Aki azt mondod: házasságot ne törj, magad házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el? 23Te, aki a törvénnyel kérkedel, törvényszegéssel gyalázod az Istent? 24Meg is van írva: „Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok.”