A terméketlen fügefa.

¹⁸Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett. ¹⁹Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa tüstént elszáradt. ²⁰Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?” ²¹„Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe! – úgy lesz. ²²Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok.”

Honnan van Jézus hatalma.

²³Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. ²⁴Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? ²⁵A mennyből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte ő.

Példabeszéd az engedetlen testvérekről.

²⁸„Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe. ²⁹Megyek uram, felelte, de nem ment ki. ³⁰Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment. ³¹Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” „A második”, válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában. ³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”

Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.

³³Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire). ³⁴Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést. ³⁵Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak. ³⁷Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. ³⁸A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége. ³⁹Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték. ⁴⁰Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?” ⁴¹„A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” ⁴²Jézus így szólt hozzájuk:
„Sohasem olvastátok az Írásban:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. ⁴³Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.

KNB SZIT STL BD RUF KG