A szenvedés előtti napok

Jézus bevonul Jeruzsálembe.

21 ¹Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt ²ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide. ³Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.” ⁴Így kellett
teljesülnie a próféta jövendölésének: ⁵„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, királyod vonul be hozzád,
szerényen, szamárháton,
teherhordó állat csikaján.” ⁶A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. ⁷Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. ⁸Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. ⁹Az előtte járó
s utána tóduló tömeg így kiáltozott:
„Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!” ¹⁰Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” – kérdezték. ¹¹„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

A templom megtisztítása.

¹²Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. ¹³„Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” ¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket.

KNB SZIT STL BD RUF KG