Az igazi tisztaság.

15 ¹Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: ²„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” ³Ő megfelelt nekik: „Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? ⁴Isten ugyanis kijelentette: Tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját vagy anyját átkozza, halállal lakoljon! ⁵Ti pedig azt mondjátok: aki atyjához vagy anyjához így szól: legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie. ⁶Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát. ⁷Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: ⁸Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem. ⁹Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs.” ¹⁰Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg: ¹¹nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.” ¹²Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?” ¹³Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. ¹⁴Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.” ¹⁵Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.” ¹⁶„Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte. ¹⁷„Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? ¹⁸De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. ¹⁹A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. ²⁰Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

A kánaáni asszony.

²¹Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. ²²Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. ²³Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Küldd haza, mert kiabál utánunk.” ²⁴Ő így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” ²⁵De az odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” ²⁶Ő visszautasította: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.” ²⁷Az viszont erősítgette: „De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” ²⁸Erre Jézus így szólt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány.

A második kenyérszaporítás.

²⁹Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült. ³⁰Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, meg sok más beteget, és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. ³¹Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét. ³²Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” ³³A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk”, felelték. ³⁵Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. ³⁶Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. ³⁷Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. ³⁸Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett. ³⁹Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.

Az idők jele.

16 ¹Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. ²De ő így felelt: „Napszálltakor azt mondjátok: jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég. ³Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek? ⁴A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónásét (a prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza.

⁵A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. ⁶Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától ! ⁷Azok így tanakodtak egymás közt: „Nem hoztunk kenyeret.” ⁸Jézus észrevette ezt és így szólt: „Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymás közt, hogy nincs kenyeretek ? ⁹Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele? ¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl? ¹¹Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” ¹²Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Az egyház sziklaalapja.

¹³Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait : „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” ¹⁴Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” ¹⁵Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” ¹⁶Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” ¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. ¹⁹Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.” ²⁰Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.

Jézus megjövendöli szenvedését.

²¹Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad. ²²Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!” ²³De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

Jézus követése.

²⁴Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. ²⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. ²⁶Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? ²⁷Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten. ²⁸Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát.

Urunk színeváltozása.

17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. ²Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. ³Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. ⁴Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, nekünk itt! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” ⁵Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” ⁶Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. ⁷De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!” ⁸Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

Illés eljövetele.

⁹A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.” ¹⁰A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?” ¹¹Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. ¹²Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” ¹³Akkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt.

A holdkóros fiú.

¹⁴Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte : ¹⁵„Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. ¹⁶Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” ¹⁷Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!” ¹⁸Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett. ¹⁹Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?” ²⁰Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. ²¹De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

Jézus ismét megjövendöli szenvedését.

²²Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik : „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. ²³Megölik, de harmadnapra föltámad.” Erre igen elszomorodtak.

A templomadó.

²⁴Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték : „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” ²⁵„De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? ²⁶„Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. ²⁷De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”

KNB SZIT STL BD RUF KG