³Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. ⁴Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük. ⁵Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: „Mit keresitek az élőt a holtak közt? ⁶Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: ⁷az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.” ⁸Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak. ⁹Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak. ¹¹De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik. ¹²Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.

Az emmauszi tanítványok.

¹³Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. ¹⁴Közben beszélgettek mindarról, ami történt. ¹⁵Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. ¹⁶De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. ¹⁷Megszólította őket: „Miről társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak. ¹⁸Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” ¹⁹„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. ²⁰Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették. ²¹Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. ²²Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. ²³Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. ²⁴Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.” ²⁵Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! ²⁶Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” ²⁷Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. ²⁸Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. ²⁹De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. ³⁰Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. ³¹Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. ³²„Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?” ³³Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. ³⁴Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” ³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.

Jézus megjelenik az apostoloknak.

³⁶Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)”

KNB SZIT STL BD RUF KG