24E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. 25„Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
János születése.
57Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. 58Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. 59A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. 60De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” 61Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.” 62Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. 63Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. 64Neki pedig megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. 65Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. 66Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele.” 67Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: 68„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,mert meglátogatta és megváltotta népét.
76Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját,
80A gyermek növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.