2Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre.
3Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs már boruk.”
4Jézus hozzá fordult: „Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.”
5Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: „Tegyétek, amit mond.”
6Állt ott hat nagy kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik két- vagy hárommérős volt.
7Jézus megparancsolta nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Színig töltötték.
8Akkor azt mondta nekik: „Most merítsetek, és vigyétek a násznagynak.” Vittek neki.
9A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették.
10A násznagy hívatta a vőlegényt és szemére vetette: „Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.”
11Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai
Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne.