A viszontlátás vigasztaló reménye.

¹⁶Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek).” ¹⁷A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?” ¹⁸Megjegyezték tehát: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő? Nem értjük, mit beszél.” ¹⁹Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? ²⁰Bizony, bizony mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. ²¹Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. ²²Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek. ²³Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek.

KNB SZIT STL BD RUF KG