Jézus szenvedése, halála, és föltámadása

A lábmosás.

13 ¹Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. ²A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe sugallta karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt. ³Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, ⁴fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. ⁵Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. ⁶Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” ⁷Jézus így felelt: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” ⁸Ám Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.” ⁹„Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.” ¹⁰Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” ¹¹Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”

A lábmosás tanulsága.

¹²Miután megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült. ¹³Azután így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. ¹⁵Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. ¹⁶Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött kűldőjénél. ¹⁷Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek.

KNB SZIT STL BD RUF KG