¹⁶Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jósszellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. ¹⁷Pált és minket követve így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.” ¹⁸Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: „Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.” Nyomban ki is ment belőle. ¹⁹Amikor gazdái észrevették, hogy oda van a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást és a fórumra hurcolták őket az elöljárókhoz. ²⁰A bírák elé állítva így vádolták őket: „Ezek az emberek zavart keltenek városunkban. ²¹Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogadhatunk el és nem követhetünk.” ²²A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat és megvesszőztették őket. ²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. ²⁴Az a kapott parancs értelmében a belső börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta. ²⁵Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. ²⁶Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak és mindenkiről leoldódtak a bilincsek. ²⁷Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva-nyitva állnak, kihúzta kardját és öngyilkosságot akart elkövetni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. ²⁸Pál azonban harsány hangon rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!” ²⁹Az őr világot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás lábához, ³⁰majd pedig kivezette őket s ezt kérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” ³¹„Higgy az Úr Jézusban, felelték azok, így házad népével együtt üdvözülsz.” ³²Ezután hirdették neki és egész háza népének Isten igéjét. ³³Ő pedig azonnal éjnek idején megmosta sebüket s rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt. ³⁴Bevezette őket otthonába és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész családját. ³⁵Reggel azután a bírák törvényszéki szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: „Bocsásd el azokat az embereket.” ³⁶A börtönőr rögtön elmondta a hírt Pálnak: „A bírák üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Menjetek tehát, távozzatok békében.” ³⁷Pál azonban így válaszolt: „Római polgár létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztek, majd pedig börtönbe vetettek minket; most meg titokban akarnak minket kiutasítani? Ezt már nem! Jöjjenek és ők maguk kísérjenek ki minket.” ³⁸A törvényszéki szolgák ezeket a szavakat hírül vitték a bíráknak. Ezek ijedten hallották, hogy rómaiakról van szó. ³⁹Odasiettek tehát s bocsánatkérések között kikísérték őket s egyben kérték, hogy hagyják el a várost. ⁴⁰A börtönből való szabadulásuk után betértek Lídiához. A viszontlátás alkalmával lelket öntöttek a testvérekbe, majd útra keltek.

KNB SZIT STL BD RUF KG