⁷Ekkor hirtelen az Úr angyala jelent meg mellette, a helyiséget pedig fény árasztotta el. Megütötte Péter oldalát és ezekkel a szavakkal ébresztette föl: „Kelj föl gyorsan!” ⁸Erre a bilincsek lehullottak a kezéről. „Vedd föl övedet és sarudat” – parancsolta az angyal. Mikor ezt megtette, az ismét megszólalt: „Vesd magadra köpenyedet, s kövess engem!” ⁹Követte őt kifelé, de azt sem tudta, valóság-e az, amit az angyal művel. Úgy tűnt föl ugyanis neki, mintha látomást látna. ¹⁰Áthaladva az első, majd a második őrségen, a város felé nyíló vaskapuhoz jutottak. Ez magától kinyílott előttük. Kint még végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. ¹¹Péter pedig magához térve fölkiáltott: „Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett Heródes kezéből, meg mindabból, amire a zsidó nép számított!” ²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. ²⁴Az a kapott parancs értelmében a belső börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta. ²⁵Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. ²⁶Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak és mindenkiről leoldódtak a bilincsek. ²⁷Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva-nyitva állnak, kihúzta kardját és öngyilkosságot akart elkövetni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. ²⁸Pál azonban harsány hangon rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!”

KNB SZIT STL BD RUF KG