68 1A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. 2Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. 3Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. 4De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek. 5Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! 6Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. 7Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. 8Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 9rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. 10Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted. 11Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem! 12Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: 13A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. 14Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. 15Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. 16Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. 17Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! 18Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe. 19Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! 20Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.) 21Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.