25Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. 26Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, 27mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. 28Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt. 35Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. 36Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. 37Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.