8Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat. 9Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. 10Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. 11Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott. 12Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik. 13A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek. 14De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint! 15Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet, 16nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre! 17Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám! 18Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar! 19Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg! 20Ismered gyalázatomat, 20szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól. 20Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. 20Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. 21 22Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak. 23Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká! 24Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét! 25Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket! 26Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban! 27Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát. 28Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted! 29Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt! 30Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem! 31Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. 32Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van. 33A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek! 34Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le.