106 (105). ZSOLTÁR. A NÉP BŰNVALLOMÁSA

106 ¹(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ²Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét? ³Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben. ⁴Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám! ⁵Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel. ⁶Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk. ⁷Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak, ⁸mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát. ⁹Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán. ¹⁰Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből. ¹¹Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük. ¹²Erre hittek szavának és zengték dicséretét. ¹³Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában. ¹⁴A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.

(43.)

43 ¹Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől! ²Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva? ³Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek, hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba! ⁴Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem. ⁵Miért vagy szomorú, lelkem és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!

44 (43). ZSOLTÁR. AZ ÜLDÖZÖTT NÉP PANASZA

44 ¹(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) ²Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben ³a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted. ⁴Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket. ⁵Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak. ⁶Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak. ⁷Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, ⁸te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. ⁹Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük. ¹⁰De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel. ¹¹Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel. ¹²Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé. ¹³Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből. ¹⁴Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak. ¹⁵Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk. ¹⁶Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat. ¹⁷Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim. ¹⁸Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg. ¹⁹Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le, ²⁰amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével. ²¹Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket: ²²Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát? ²³Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra. ²⁴Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre! ²⁵Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról? ²⁶Hiszen lelkünket a porba taposták, testünk a földhöz tapadt. ²⁷Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!

45 (44). ZSOLTÁR. KIRÁLYI MENYEGZŐS ÉNEK

45 ¹(A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Korach fiainak tanítókölteménye, a szeretet himnusza.) ²Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje. ³Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el, Isten megáldott téged örökre. ⁴Övezd fel karddal oldalad, te hős, indulj fönségesen hatalmad teljében! ⁵Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon, mely fenyegetővé teszi jobbodat! ⁶Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a király ellenségeit elhagyja erejük. ⁷A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara. ⁸Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül. ⁹Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra. ¹⁰Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve. ¹¹Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát! ¹²A király kívánja szépségedet, ő urad neked, közeledj hát odaadón! ¹³Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek ¹⁴aranyba foglalt drágakövekkel. ¹⁵A királylányt színpompás öltözékben viszik a királyhoz. Hajadonok kísérik, és barátnői hozzá vezetik. ¹⁶Ujjongva, vidám énekkel vonulnak oda, bevonulnak a király várába. ¹⁷Atyáid helyett fiaid születnek, fejedelmekké teszed őket országok felett. ¹⁸Nevedet hirdetni fogom nemzedékről nemzedékre, így a népek mindörökre magasztalnak téged.

46 (45). ZSOLTÁR. ISTEN VELÜNK

46 ¹(A karvezetőnek – Korach fiainak éneke oboára.) ²Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. ³Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ⁴ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!] ⁵A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. ⁶Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. ⁷A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. ⁸Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! ⁹Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, ¹⁰megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. ¹¹Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. ¹²Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!

47 (46). ZSOLTÁR. ISTEN A VILÁG KIRÁLYA

47 ¹(A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) ²Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket! ³Mert félelmetes az Úr, a Magasságbeli, a nagy király minden ország felett. ⁴Letiporta előttünk a nemzeteket, lábunk elé vetette a népeket. ⁵Örökséget választott nekünk, dicsőséget Jákobnak, akit szeretett. ⁶Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával. ⁷Énekeljetek Istenünknek, zengjetek, énekeljetek Királyunknak, zengjetek! ⁸Isten az egész föld királya – zendítsetek hát ünnepi dalra! ⁹Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik. ¹⁰A népek fejedelmei egyesülnek Ábrahám Istenének népével, mert Istené a földön minden pajzs, ő a legfölségesebb.

48 (47). ZSOLTÁR. ISTEN VÉDI SZENT VÁROSÁT

48 ¹(Ének – Korach fiainak zsoltára.) ²Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye, ³a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, „északnak határa” valóban a nagy király városa. ⁴Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik. ⁵Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták. ⁶Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak. ⁷Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt. ⁸Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit. ⁹Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta. ¹⁰Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében. ¹¹Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal. ¹²Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden! ¹³Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait! ¹⁴Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek: ¹⁵Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!

KNB SZIT STL BD RUF KG