Jákob Bételben.

35 ¹Isten szólt Jákobhoz: „Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől.” ²Erre Jákob megparancsolta egész házának és mindazoknak, akik nála voltak: „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek. Tisztálkodjatok meg, és váltsatok ruhát. ³Útra kell kelnünk és Bételbe mennünk, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam.” ⁴Átadtak Jákobnak minden idegen istent, ami birtokukban volt, és a karikákat is, amelyeket a fülükben viseltek. ⁵Jákob elásta őket a Szichem mellett álló tölgyfa alá, azután útra keltek. A környező városokat elfogta az Istentől való félelem, és nem üldözték Jákob fiait. ⁶Így Jákob elérkezett a Kánaán földjén levő Luszba, azaz Bételbe, ő és mindazok, akik vele voltak. ⁷Ott oltárt épített, és a helyet elnevezte Bételnek, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elől menekült. ⁸Itt Debora, Rebekka dajkája meghalt és Bétel mellett egy tölgyfa alá temették. Ezt attól fogva Gyásztölgynek nevezték. ⁹Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta. ¹⁰Isten így szólt hozzá: „A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved.” ¹¹Így az Izrael nevet adta neki. Isten tovább beszélt hozzá: „Én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj. ¹²Nép, sőt népek sokasága fog tőled származni, és királyok erednek véredből. A földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet.” ¹³Azután Isten eltávozott tőle. ¹⁴Jákob emlékkövet állított fel a helyen, ahol vele beszélt, egy kőből való emléket, italáldozatot öntött rá és megkente olajjal. ¹⁵Jákob Bételnek nevezte el a helyet, ahol Isten beszélt vele.

KNB SZIT STL BD RUF KG