8Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. 9És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.
20Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el. 21Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket. 21Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta. 22Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket. 23 23Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak. 24Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok – a nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát.