15Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. 16Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle.” 17Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? 18Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed előtt!” 19De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. 20De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. 21De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül.” 22Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett.