A bábeli torony.

11 ¹Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. ²Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. ³Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. ⁴Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” ⁵Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. ⁶Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. ⁷Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” ⁸Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. ⁹Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.

KNB SZIT STL BD RUF KG