26 1Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz. 2Mint a felszálló veréb és az elrepülő fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll. 3Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vessző a balgák hátának. 4A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. 5Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében. 6A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet. 7Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. 8Mint aki követ tesz parittyába, úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez. 9Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. 10Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. 11Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát. 12Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki. 13A lusta azt mondja: „Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!” 14Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén. 15Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye. 16Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni. 17Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik. 18Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek, 19úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: „Csak tréfából tettem!” 20Elalszik a tűz, ha nincs több tüzelőfa, ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály. 21A szén parázsnak, a fa tűznek van, az izgága ember meg, hogy viszályt szítson. 22A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amely behatol a testnek belsejébe. 23Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak. 24Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng. 25Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik. 26Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága. 27Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön. 28A hazug nyelv gyűlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt.