4Harcosainak vöröslik a pajzsuk, bajnokai bíborba öltöztek, harci szekereinek vasa tündöklik, amikor a harcba bevetik, lovasai toporzékolnak. 5Az utakon vágtáznak a szekerek, végigszáguldanak a tereken. Olyanok, mint a tűz, mint a cikázó villám. 6Bevetik az élcsapatot, megütköznek a hadoszlopok, megrohanják a várfalat, készen áll a védőtető. 7Megnyílnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik. 8Elfogják és fogságba viszik az Úrnőt, rabszolgái jajgatnak, mint a galambok, siránkoznak mellüket verdesve. 9Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz: „Álljatok meg, álljatok meg!” De senki nem fordul meg. 10„Raboljátok az ezüstöt! Raboljátok az aranyat!” Kimeríthetetlen kincstár ez, tömérdek drágaság. 11Lopás, rablás, fosztogatás! Kihagy a szív, a térdek remegnek, rémület vesz erőt a veséken, színét veszti minden arc.
Intelem Asszíria oroszlánjához
12Hol van az oroszlánok barlangja, az oroszlánkölykök búvóhelye? Amikor útnak indult az oroszlán, a kölykökkel otthon maradt a nőstény, és nem zavarta őket semmi. 13Zsákmányolt az oroszlán a kölykei számára, öldökölt a nőstényeinek, odúját megtöltötte zsákmánnyal, prédával a barlangját. 14Lám, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, fölégetem szekereidet, kicsinyeidet kard emészti meg. Zsákmányodat eltörlöm a földről, hírnökeid hangja nem hallatszik többé.