33Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. 34Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” 35Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” 36Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk – mondta –, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” 37Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 38A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. 39Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.”
Jézus halála.
44A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. 45A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét. 47Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” 48És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott.
Jézus halála.
28Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” 29Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. 30Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.