Az ötödik harsonaszó.

9 ¹Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa. ²Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől. ³A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van. ⁴Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét. ⁵Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert. ⁶Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut előlük. ⁷A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. ⁸Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga. ⁹Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. ¹⁰Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. ¹¹A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve. ¹²Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!

KNB SZIT STL BD RUF KG