2Erre a király meghagyta, hogy hívják elő a tudósokat és a varázslókat, a bűvészeket és a káldeusokat, hogy fejtsék meg a király álmát. Amikor megérkeztek és a király elé álltak, 3azt mondta nekik a király: „Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését.” 4A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): „Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését.” 5De a király azt felelte a káldeusoknak: „Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom. 6Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tőlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!” 7Ám ők megint csak így feleltek: „A király mondja el előbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését.” 8A király ezt a feleletet adta: „Biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az eltökélt szándékom. 9Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idő. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!” 10A káldeusok megint csak azt felelték: „Nincs ember a földön, aki a király kívánságát teljesíteni tudná. Azért egy király, helytartó vagy kormányzó se kérdez ilyen dolgot semmiféle jóstól, varázslótól vagy káldeustól. 11Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz. Nincs senki, aki megmondaná a királynak az isteneken kívül, de azok nem laknak a földiek között.”