Keresés a Bibliában

2. BÉL ÉS A KÍGYÓ TÖRTÉNETE

Dániel vitája a királlyal Bél tiszteletéről.

14 1Amikor Asztüagész király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat. 2Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része. 3A bábelieknek volt egy Bél nevű bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá. 4A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. 5A király egyszer szóvá tette: „Miért nem imádod Bélt?” Azt felelte neki: „Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött.” 6A király erre megkérdezte: „Úgy gondolod, hogy Bél nem élő isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?” 7Dániel nevetve mondta: „Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem.” 8A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: „Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bűnhődni, mivel káromolni merte Bélt.” 9Dániel erre azt felelte: „Legyen úgy, ahogy mondtad!”

Bél papjainak csalása. Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

10A király Dániellel együtt elment Bél templomába. 11Bél papjai azt ajánlották: „Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyűrűddel. 12S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkező esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk.” 13Nem féltek, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak. Mindig azon keresztül szoktak bemenni elkölteni az ételeket. 14Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyűrűjével és eltávoztak. 15A papok éjnek idején szokásuk szerint bementek asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Mindent megettek és megittak.

A csalás leleplezése.

16Már kora reggel odament a király Dániellel együtt. 17A király föltette a kérdést: „Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?” Azt felelte: „Sértetlenek, király.” 18Alighogy kinyitották az ajtót, a király az asztalra pillantott és felkiáltott: „Nagy vagy, ó Bél, nálad szóba se jöhet semmiféle csalás!” 19De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: „Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!” 20A király azt válaszolta: „Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.” 21A király erre haragra lobbant és azonnal elfogatta a papokat, asszonyaikat és gyermekeiket. Megmutatták neki a rejtekajtót, amelyen be szoktak járni, hogy elfogyasszák, amit az asztalon találnak. 22A király megölette őket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt.

A nagy kígyó elpusztítása.

23Volt egy nagy kígyó is, amelyet szintén tiszteletben részesítettek a bábeliek. 24A király azt mondta Dánielnek: „Erre már csak nem mondhatod, hogy nem élő isten. Imádd hát!” 25Dániel azt felelte: „Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten. 26Adj nekem rá engedélyt, ó király, és én megölöm a kígyót kard és bot nélkül!” A király azt válaszolta: „Megadom.” 27Ekkor Dániel szurkot, hájat és szőrt vett, összefőzte őket, pogácsákat csinált belőlük és beadogatta őket a kígyó szájába. A kígyó megette és szétpukkadt. Erre azt mondta: „Nézzétek, mit imádtatok!”

Dánielt az oroszlánok barlangjába vetik.

28Amikor a bábeliek ezt meghallották, nagy felháborodás támadt köztük. Összecsődültek a király ellen, és azzal vádolták: „A király zsidóvá lett. Bélt összetörette, a kígyót megölte, a papokat meggyilkolta.” 29Elmentek a királyhoz és követelték: „Add ki nekünk Dánielt, mert különben téged ölünk meg házad népével együtt.” 30A király látta, hogy hevesen támadják, kényszerhelyzetében kiadta hát nekik Dánielt. 31Erre az oroszlánok barlangjába vetették hat napig ott volt. 32A barlangban hét oroszlán volt. Mindennap két tetemet és két bárányt szoktak nekik adni. Most azonban éheztették őket, hogy felfalják Dánielt.

Isten megmenti Dániel életét.

33Habakuk próféta ebben az időben élt Júdeában. Éppen megfőzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezőre, hogy kivigye az aratóknak. 34Ekkor az Úr angyala felszólította Habakukot: „Vidd el ezt az ebédet Bábelbe, Dánielnek, az oroszlánok barlangjába!” 35Habakuk azt felelte: „Uram, Bábelt sose láttam, az oroszlánok barlangjáról meg sejtelmem sincs.” 36Erre az Úr angyala megragadta az üstökénél, s hajánál fogva elvitte lelkének erejével Bábelbe és letette a barlang mellé. 37Habakuk lekiáltott: „Dániel, Dániel, itt az ebéd, amelyet az Isten küldött neked.” 38Dániel erre felfohászkodott: „Megemlékeztél rólam, Istenem, mert te nem hagyod el azokat, akik szeretnek.” 39Ezután Dániel fölkelt és megebédelt. Habakukot meg az Úr angyala azon nyomban visszavitte lakóhelyére. 40A hetedik napon a király elment, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a barlanghoz ért, benézett, s lám, Dániel ott üldögélt. 41Hangosan felkiáltott: „Nagy vagy, Uram, Dániel Istene, és rajtad kívül nincsen más!” 42Kihúzatta Dánielt és azokat dobatta a barlangba, akik el akarták pusztítani, és ott a szeme láttára felfalták őket az oroszlánok.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet