2Huszonöt éves volt, amikor király lett és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehoaddannak hívták és Jeruzsálemből való volt. 8Akkoriban Amacja követet küldött Jehu fia fiának, Joachásznak a fiához, Joáshoz, Izrael királyához és azt üzente: „Gyere, mérkőzzünk meg egymással a csatatéren!” 11Amacja azonban nem hallgatott rá. Ezért Izrael királya, Joás felvonult, és megmérkőztek a csatatéren, ő és Amacja, Júda királya, a Júdához tartozó Bet-Semesnél. 12És Izrael legyőzte Júdát, úgyhogy mindenki menekült hazája irányába. 18A testőrség parancsnoka elvitte fogságba Szeraja főpapot, továbbá a második papot, Cefanját és a küszöb három őrét. 19A városból egy tisztségviselőt ejtett foglyul, aki a harcosok élén állt, aztán öt embert a király közvetlen környezetéből, akiket megtaláltak a városban; továbbá elfogta a sereg parancsnokának írnokát, aki számba vette a föld népét, és azt a hatvan férfit a föld népéből, akit a városban találtak. 20Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka fogta és Bábel királya elé vitte őket, Riblába. 21Bábel királya aztán kivégeztette őket Riblában, Hamat földjén. Így Júdát messze elhurcolták hazájából.
Júda helytartója, Gedalja.
22Ami azokat az embereket illeti, akik Júdában maradtak, mivel Bábel királya, Nebukadnezár otthagyta őket, föléjük Achikám fia, Safán unokája, Gedalja került. 23Amikor a csapatok vezérei és emberei meghallották, hogy Bábel királya Gedalját föléjük rendelte, elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig: Netanja fia, Izmael, Kareach fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja Netofából és Maachati fia, Jaasanja, embereikkel együtt. 24Gedalja esküvel ígérte nekik és embereiknek: „Nem kell félnetek a káldeusoktól, maradjatok földeteken, s legyetek Babilon királyának alattvalói. Aztán jól megy majd sorotok!”