2Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és jövendőmondókat és megkérdezték: „Mit tegyünk az Úr ládájával. Adjátok tudtunkra, hogy mi módon juttassuk vissza a helyére.” 11Aztán az Úr ládáját föltették a szekérre, a ládikával egyetemben, amelyben az aranypatkányok és daganataik képmásai voltak. 12A tehenek egyenesen a Bet-Semesbe vivő útra tértek, és azon az úton is maradtak, menet közben bőgtek, s nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok egész Bet-Semes határáig követték őket.
A láda Bet-Semesben.
13Bet-Semes lakói épp a búzát aratták a síkságon. Amikor fölnéztek és megpillantották a ládát, boldogan elé siettek. 14Mihelyt a szekér a Bet-Semesbe való Józsue szántóföldjéhez ért, megállt. Volt ott egy nagy kő. Felaprították hát a szekér farészeit és bemutatták a teheneket az Úrnak égőáldozatul. 15A leviták leemelték az Úr ládáját a mellette levő ládikával együtt, amelyben az aranyholmik voltak, és a kőre állították. Bet-Semes lakói meg égőáldozatot és véres áldozatot mutattak be azon a napon az Úrnak. 11Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok előőrsei előtt, a filiszteusok azt mondták: „Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekből, ahová elrejtőztek.” 12Aztán odaszóltak az előőrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra.” Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket!” 13Jonatán négykézláb felkapaszkodott, s utána a fegyverhordozója is. A filiszteusok elestek Jonatán előtt, s fegyverhordozója utána végzett velük.