Keresés a Bibliában

Dávid Keilában.

23 1Jelentették Dávidnak: „A filiszteusok ostrom alá fogták Keilát és fosztogatják a szérűket.” 2Dávid megkérdezte az Urat: „Kivonuljak ellenük és megverjem a filiszteusokat?” Az Úr ezt válaszolta Dávidnak: „Vonulj ki, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd fel Keilát!” 3De emberei így szóltak Dávidhoz: „Nézd, már itt Júdában is folyvást rettegünk. Hát még ha kivonulunk Keila alá a filiszteusok csapatai ellen!” 4Dávid újra megkérdezte az Urat, s az Úr ezt a választ adta neki: „Indulj, és menj le Keilába, mert a kezedbe adom a filiszteusokat!” 5Dávid tehát Keilába vonult embereivel és harcba bocsátkozott a filiszteusokkal. Zsákmányul ejtette jószágukat, és súlyos vereséget mért rájuk. Így Dávid fölszabadította Keila lakóit. 6Amikor ugyanis Achimelech fia, Ebjatár Dávidhoz menekült, magával vitte az efodot, és szintén lement Keilába. 7Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: „Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment.” 8Ezért Saul az egész népet hadba szólította, hogy vonuljon Keila alá, s vegye ostrom alá Dávidot és embereit. 9Amikor Dávid megtudta, hogy Saul gonoszságot forral ellene, azt mondta Ebjatár papnak: „Hozd ide az efodot!” 10Aztán imádkozott Dávid: „Uram, Izraelnek Istene! Szolgád azt hallotta, hogy Saul Keilába szándékozik jönni, hogy miattam lerombolja a várost. 11Csakugyan kivonul Saul, amint hallotta szolgád? Uram, Izraelnek Istene, add tudtára szolgádnak!” Az Úr ezt felelte: „Kivonul.” 12Dávid megkérdezte: „Kiszolgáltatnak engem és embereimet Saulnak Keila lakói?” Az Úr így válaszolt: „Kiszolgáltatnak.” 13Akkor Dávid elindult embereivel – mintegy hatszázan voltak –, elhagyta Keilát, és erre-arra portyáztak. Amikor Saulnak jelentették, hogy Dávid kivonult Keilából, felhagyott a hadjárattal. 14Dávid a pusztában, barlangokban tanyázott; Szif pusztáinak hegyei közt élt. Saul folyvást a nyomában volt, de az Úr nem adta kezére.

Dávid Horsában.

15Dávidot félelem fogta el, mert Saul kivonult és az életére tört. Dávid Horsában volt, Szif pusztájában. 16Jonatán, Saul fia elindult, elment Horsába és bátorságot öntött bele, Isten nevében. 17Azt mondta neki: „Ne félj, nem ér utol atyám keze. Te leszel Izrael királya, s én csak a második (személy) leszek. Atyám is tudja ezt jól.” 18Aztán mind a ketten szövetséget kötöttek az Úr előtt. Dávid ott maradt Horsában, Jonatán meg elment haza.

Dávidnak sikerül elmenekülni Saul elől.

19Szif lakói azonban elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Dávid nálunk rejtőzködik, Horsa közelében, Hachilla dombján, a pusztától délre. 20Azért hát, király, mihelyt le akarsz vonulni, vonulj le. Aztán a mi dolgunk lesz, hogy a királynak a kezére adjuk.” 21Saul így válaszolt: „Áldjon meg érte benneteket az Úr, hogy részvéttel vagytok irántam. 22Menjetek és tudakozódjatok tovább, aztán tartsátok szemmel azt a környéket, amerre jár. Azt mondják, hogy nagyon ravasz. 23Kutassatok ki gondosan minden zugot, ahol rejtőzik és térjetek vissza biztos hírekkel. Aztán elmegyek, és akárhol lesz is az országban, rátalálok Júda összes nemzetsége közt is.” 24Elindultak hát, és Saul előtt haladva Szifbe mentek. De Dávid akkor Maon pusztájában tartózkodott embereivel, a pusztától délre elterülő síkságon. 25Saul kivonult embereivel, hogy felkutassa. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, felhúzódott arra a sziklára, amely Maon pusztájában található. Saul megtudta, és utánament Dávidnak Maon pusztájára. 26Saul a hegy egyik oldalán vonult embereivel, Dávid meg a másik oldalán az embereivel. Dávid félelemmel futott, hogy elmenekülhessen Saul elől. Amikor Saul és emberei már azon fáradoztak, hogy átérjenek Dávidnak és embereinek az oldalára, s elfogják őket, 27futár érkezett Saulhoz ezzel az üzenettel: „Gyere gyorsan, mert a filiszteusok betörtek az országba.” 28Erre Saul abbahagyta Dávid üldözését és a filiszteusok ellen fordult. Azért hívják azt a helyet az Elválás sziklájának.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF