⁵Acháb így szólt Obadjahuhoz: „Gyere, keressünk fel minden forrást és patakot az országban, hátha találunk füvet és megmenthetjük a lovakat és öszvéreket; nem hagyhatunk az állatok közül egyet sem elpusztulni.” ⁴⁰Illés erre meghagyta nekik: „Ragadjátok meg Baál prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!” Megragadták, s Illés levitte őket a Kison-patakhoz, s ott megölette őket. ⁶Erre a király az Isten emberéhez fordult: „Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem.” Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelőtt. ⁷Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: „Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked.” ⁸De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: „Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen. ⁹Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél.” ¹⁰Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett.

Az Isten embere és a próféta.

¹¹Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett. ¹²Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: „Melyik úton ment el?” Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult. ¹³Erre megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat!” Fölnyergelték a szamarat, és ő felült rá. ¹⁴Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebintfa alatt ült. Megszólította: „Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?” „Igen” – felelte. ¹⁵Erre hívta: „Gyere velem haza, és egyél valamit!” ¹⁶De az azt válaszolta: „Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen. ¹⁷Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél.”

KNB SZIT STL BD RUF KG