17Izrael királya, Bása hadba vonult Júda ellen, majd megerősítette Rámát, hogy Júda királyának, Azának elvágja a ki és bemenetelt. 18Erre fogta az összes ezüstöt és aranyat, ami még volt az Úr templomának kincseskamrájában s ugyanígy a királyi palota kincseit is, és odaadta szolgáinak. Aztán elküldte Aza király őket Benhadadhoz, Tabrimonnak a fiához, aki maga Arám királyának, Hezjonnak volt a fia és Damaszkuszban uralkodott, és ezt üzente neki: 19„Legyen köztem és közted szövetség, (amint) atyám és atyád között! Itt küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Nos hát, bontsd fel szövetségedet Básával, Izrael királyával, hogy elvonuljon!” 20Benhadad hallgatott Aza királyra: serege vezéreit Izrael városai ellen küldte és meghódította Ijont, Dánt, Abel Bet-Maachát és egész Kinnerotot, valamint Naftali egész földjét. 21Amikor Bása ennek hírét vette, felhagyott Ráma megerősítésével és visszavonult Tircába. 22Aza király odaparancsolta egész Júdát, kivétel nélkül. Mind elhordták a köveket és a fát, amivel Bása megerősítette Rámát, aztán Aza király megerősítette vele Gebát Benjaminban és Micpát.