²²Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más bárka, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a bárkába, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³De Tibériásból jöttek bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. ²⁴Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba, elmentek Kafarnaumba, és keresték Jézust. ²⁵Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle:
– Rabbi, mikor jöttél ide?
²⁶Jézus ezt válaszolta nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. ²⁷Ne veszendő táplálékért fáradozzatok, hanem azért a táplálékért, amelyik megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert ő az, akit az Atya, Isten, pecséttel jelölt meg.
²⁸Ekkor megkérdezték tőle:
– Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző munkát végezzünk?
²⁹Jézus ezt felelte nekik:
– Az az Istennek tetsző munka, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
³⁰Erre megkérdezték:
– És te milyen jelet teszel, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mi a te műved? ³¹A mi atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.
³²Jézus így válaszolt nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek a mennyei kenyeret, az igazit. ³³Mert az Isten kenyere az, aki a mennyből száll le, és életet ad a világnak.
³⁴– Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret! – mondták neki.
³⁵Jézus ezt mondta nekik:
– Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg többé soha. ³⁶De megmondtam nektek: láttatok ugyan, mégsem hisztek. ³⁷Mindaz, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt nem vetem ki. ³⁸Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki küldött engem. ³⁹Annak pedig, aki küldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Atyámnak ugyanis az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom az utolsó napon.

KNB SZIT STL BD RUF KG