2hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen az elesetteket. 3Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot! 4Szolgáltasson igazságot a nép elesettjeinek, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat! 5Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre! 6Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja a földet: 7úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold. 8Uralkodjék tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld széléig. 9Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei! 10Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szebá királyai fizessenek adót! 11Boruljon le előtte minden király, őt szolgálja minden nemzet! 12Mert megmenti a segítséget kérő szegényt és az elesettet, akinek nincsen támasza. 13Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. 14Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük.
2Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót? 9Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. 8Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült.
16Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.