⁸Elmentek egyszer a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Mondták az olajfának: Légy a mi királyunk! ⁹De az olajfa ezt mondta nekik: Talán elvesztettem olajomat, amelyért tisztelnek istenek és emberek, hogy menjek hajladozni a fák fölött? ¹⁰Ekkor a fügefának mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! ¹¹De a fügefa azt mondta nekik: Talán elvesztettem édességemet meg pompás gyümölcsömet, hogy menjek hajladozni a fák fölött? ¹²Ekkor a szőlőnek mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! ¹³De a szőlő ezt mondta nekik: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít isteneket és embereket, hogy menjek hajladozni a fák fölött? ¹⁴Végül a tüskebokornak mondták mind a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! ¹⁵A tüskebokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királyotokká akartok engem kenni, gyertek, húzódjatok árnyékomba; mert ha nem úgy lesz, akkor tűz csap ki a tüskebokorból, és megemészti a Libánon cédrusait!

KNB SZIT STL BD RUF KG