Mózes éneke

32 ¹Figyeljetek, egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! ⁹akkor az ő népe maradt az ÚR része, Jákób lett az ő kimért öröksége. ¹⁰Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, ¹¹ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt. ¹²Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. ¹³A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. ¹⁴A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad. ¹⁵Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból – elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –, és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. ¹⁶Idegen istenekkel tették féltékennyé, utálatosságokkal bosszantották őt. ¹⁷Szellemeknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik nemrég jöttek, akiket még nem féltek atyáitok. ¹⁸Kőszikláddal, aki nemzett, nem törődtél; elfeledted Istent, aki világra hozott!

KNB SZIT STL BD RUF KG