Az emlékkövek felállítása

27 ¹Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek! ²Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet neked ad Istened, az ÚR, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat! ³Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked: a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az ÚR. ⁴Amikor tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál-hegyen ezeket a köveket, ahogyan ma megparancsolom nektek, és meszeljétek be azokat. ⁵Építs ott egy kőoltárt Istenednek, az ÚRnak, a köveit ne faragd meg vassal! ⁶Faragatlan kőből építsd Istenednek, az ÚRnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az ÚRnak! ⁷Mutass be békeáldozatot is: edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az ÚRnak színe előtt! ⁸Írd rá a kövekre ezt a törvényt mind az utolsó szóig, tisztán és világosan!
⁹Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az ÚRnak a népe. ¹⁰Hallgass azért Istenednek, az ÚRnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked.

A tizenkét átokmondás

¹¹Mózes megparancsolta azon a napon a népnek: ¹²Ha átkeltek a Jordánon, a Garizím-hegyen ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin. ¹³Az Ébál-hegyen pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.
¹⁴Azután szólaljanak meg a léviták, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek:

KNB SZIT STL BD RUF KG