30Dávid azután elindult fölfelé az Olajfák hegyének lejtőjén, és amíg ment, egyre csak sírt. Betakart fejjel, mezítláb ment, és vele együtt az egész hadinép is betakarta a fejét, és ahogy mentek fölfelé, egyre csak sírtak.
44Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 45Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 46mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből. 47Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 48Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 49Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 50Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek,