24Ha el is esik, sem üti meg magát,
mert az Úr alátartja kezét.
33De az Úr nem adja kezére,
s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette.
7Én azonban az Úrra tekintek,
várom szabadító Istenemet,
meghallgat engem az én Istenem.
8Ne örvendezzél rajtam, ellenségem!
Ha el is estem, felkelek;
ha sötétségben ülök is,
az Úr a világosságom!
9Az Úr haragját hordozom,
mert vétkeztem ellene;
de majd megítéli ügyemet,
és igazságot szolgáltat nekem.
Kivezet engem a napfényre,
és én meglátom igazságosságát.
Jegyzetek
7,8 A vigasztaló jövendölés Jeruzsálem pusztulása (Kr. e. 586) után keletkezett.