144
1Dávidtól.
Áldott az Úr, az én segítségem,
aki kezemet harcra tanítja,
ujjaimat viadalra.
2Ő az én irgalmam és erősségem,
oltalmam és szabadítóm,
pajzsom, akiben remélek,
védelmezőm és reménységem,
ő veti alám népemet.
Jegyzetek
144,1 Ezt a késő fogság utáni hálaéneket a korai idők királyzsoltárainak mintájára alkották. Az átvett motívumokat, szavakat, képeket (főleg a Zsolt 18-ból) átalakítja az új helyzetnek megfelelően. Mint királyi választott, az egész közösség dicsőít és könyörög. A 12-15. vers a magyarázók szerint független zsoltártöredék volt.
144,1 A király (vagy egy hívő) úgy értelmezi magát, mint aki Isten uralmát juttatja érvényre. Istentől tanulta a harcot, és megköszöni neki a győzelmet.