²Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat,
a húrra illesztették nyilaikat,
hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.

³Ha semmibe sem veszik végzéseidet,
mit tehet akkor az igaz?«

⁹a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem!
Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,

¹⁰bezárták kövér szívüket,
szájuk ontja a kevélységet.

¹¹Megleptek, s íme, körülvesznek,
rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.

²Elhatározza magában a gonosz, hogy vétkezik,
szeme előtt nincs Isten félelme.

³Színe előtt álnokul cselekszik,
hadd tapasztalják gyűlöletes gonoszságát.

⁴Gonoszság és csalárdság szájának beszéde,
tudni sem akar arról, hogy a jót cselekedje.

¹²Les a bűnös az igazra,
fogát vicsorítja rá.

¹⁴A bűnösök kardot rántanak,
megfeszítik íjukat,
hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt,
hogy megöljék az igaz úton járót.

KNB SZIT STL BD RUF KG