103
1Dávidtól.
Áldjad, lelkem, az Urat,
s egész bensőm az ő szent nevét.
2Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el jótéteményeit.
3Ő megbocsátja minden gonoszságodat,
ő meggyógyítja minden betegségedet;
4Ő megóvja életed a pusztulástól,
ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.
5Ő kielégíti javaival kívánságodat:
mint a sasé, visszatér ifjúságod.
6Igaz dolgokat cselekszik az Úr,
és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.
7Megismertette Mózessel útjait,
Izrael fiaival cselekedeteit.
8Irgalmas és könyörületes az Úr,
hosszan tűrő és nagyirgalmú.
9Nem tartja meg haragját mindvégig,
és nem fenyeget örökké.
10Nem bűneink szerint bánt velünk,
és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.
11Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött,
olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.
12Amilyen messze van kelet a nyugattól,
olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.
13Mint ahogy az atya könyörül fiain,
úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
Jegyzetek
103,1 Egyéni hálaének a fogság utáni időkből. Az imádkozó arról elmélkedik, hogy mindenki megtapasztalja Isten irgalmát.
103,6 Izrael az egyiptomi kivonuláskor a pusztában töltött idő alatt ismerte meg Istenét. A nép ekkor tapasztalta meg azt, hogy állhatatlan, gyorsan megtagadja saját hitét, lázad és a bűnös dolgokba veti bizalmát; de egyben megtapasztalja Isten megbocsátását is.