3Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz,
és magára mond áldást a fösvény.
9Szeme a szegényt kémleli,
mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén.
Leskelődik, hogy a szegényt megragadja,
elragadja a szegényt, hálójába fogva.
1Maszkíl Ászáftól.
Figyelj, népem, tanításomra,
hallgassatok szám szavára.
38De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket,
és nem pusztította el őket.
Haragját gyakran elfordította
és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél,
olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
7Hirdetem az Úr rendeletét.
Mert így szólt hozzám az Úr: »Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged.
Jegyzetek
78,1 A közösség a fogság után az istentiszteleten saját történetére emlékezik. Isten nagy tetteit és az ősök történeteit hallgatva megtanulja, hogy saját helyzetét megértse, és magatartását felülvizsgálja. Erről szól a történelmi prédikáció, amelyet bölcsességi ének formájában őrzött meg a hagyomány. A szerző mintegy katekézist ad oly módon, hogy Izrael történetéből epizódokat helyez egymás mellé, az egyiptomi kivonulástól (Kr. e. 1250) Dávid királyságáig (Kr. e. 1000-961). Hallgatóit így szembesíti saját hitetlenségükkel.
78,1 Ászáf: vö. 50,1. – A zsoltáros tanításának célja, hogy a megelőző korok eseményeit hitbeli döntések sorozataként mutassa be.
2,7 A »fiam vagy te« kifejezést abból az okiratból idézi, amelyet beiktatáskor adtak át a királynak. Ekkor jelentik ki róla, hogy ő Jahvénak, az Úrnak fia (vö. 2 Sám 7,14). Ez az örökbefogadás érthetővé teszi a király sajátos kiválasztottságát: a fölkenés pillanatától a fölkent Istennek fogadott fia. Az ÚSz ezt a fiúságot szó szerint értelmezi és Krisztusra vonatkoztatja: vö. Mt 3,17; Csel 13,33; Zsid 1,5.