10Jákob tehát elindult Beersebából, és Hárán felé tartott.
16Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: »Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam!«
17Aztán megrémülve azt mondta: »Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!«
18Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá.
19Azt a várost pedig elnevezte Bételnek – azelőtt Lúzának hívták.
Jegyzetek
28,10 A létra ég és föld összekapcsolódását jelképezi. Isten Jákob Istene is lesz, ám Jákob nem bízik Benne feltétel nélkül, mint Ábrahám, hanem először meg akarja tapasztalni Isten hatalmát. Az elbeszélés a bételi szentély (és az ott befizetendő tized) legitimizálását is szolgálta.