17
1Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: »Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes,
2és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítlak!«
3Ábrám arcra borult.
4Isten így folytatta: »Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel.
5Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek!
6Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled.
7És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak.
8Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.«
9Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: »Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.
Jegyzetek
17,4 Az Ábrám név jelentése »az Atya (Isten) magasztos«, Ábrahám jelentése »az Atya (Isten) szeret«
17,9 A körülmetélkedés Izrael szomszédos népeinél is ismeretes, mint higiénikus intézkedés, vagy mint a férfivá avatás rítusának része. A zsidóknál a körülmetélkedés a szövetség jele. Így az utódnemzés, és vele együtt a nép továbbélése Istennel kerül kapcsolatba.