26Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.
27Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot.
28De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban.
29Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya.
30Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke.
31Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek.
32És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
12
1Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak:
»Menj ki földedről,
a rokonságod közül és atyád házából
arra a földre,
amelyet mutatok majd neked!
2Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak,
s naggyá teszem neved, és áldott leszel.
3Megáldom azokat, akik áldanak téged,
s megátkozom azokat, akik átkoznak téged.
Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.«
6Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig. – Akkor még kánaániak laktak azon a földön. – 7Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: »Ezt a földet a te utódodnak adom!« Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
8Onnan aztán a felé a hegység felé tartott, amely Bételtől keletre volt, és ott felütötte sátrát, úgyhogy Bétel nyugatra esett, keletre pedig Ái. Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9Aztán továbbment Ábrám, és egyre a Negeb felé tartott.
10Azt a földet azonban éhínség sújtotta, ezért Ábrám lement Egyiptomba, hogy egy darabig ott tartózkodjék, mert igen elhatalmasodott az éhség azon a földön.
Jegyzetek
12,1 Az Ábrahám-hagyományok szólnak az ősatyáról, akinek a hite által gyermeke születik és ígéretek lesznek az osztályrésze, és szólnak a választott nép önértelmezéséről is, amely az ősatyákon és a nekik tett ígéreteken alapszik.
12,1 Az üdvtörténet kezdete egy isteni hívás a teljes bizonytalanságba. Isten utódokat, áldást és egy nagy nevet (vö. Ter 11,4) ígér Ábrahámnak, és azt, hogy ő is áldás közvetítője lesz az egész emberiség számára.
12,4 Ábrahám életének évszámai jelképes értelműek: 75 évesen kapja a meghívást, 100 évesen (a teljesség száma) születik neki Izsák, és 175 évesen hal meg, vagyis a teljességet (100 év) élte meg Isten szolgálatában.
12,10 A történet háromszor szerepel a Teremtés könyvében (vö. 20; 26). Ábrahám kész feláldozni Sárát, és Sára kész magát feláldozni Ábrahámért, ám végül Isten közbelép Sára érdekében.