17
1Többet ér egy száraz falat békességben,
mint egy ház tele áldozati hússal, perpatvar mellett.
2Az okos szolga úrrá lesz haszontalan fiakon,
s a testvérek között ő osztja el az örökséget.
3Ahogy tűzzel próbálják ki az ezüstöt,
és a kemencében az aranyat,
úgy vizsgálja az Úr a szíveket.
4Gonosz szájra gonosz ember ad,
és csalárd nyelvre hamis ember hallgat.
5Aki lenézi a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét,
aki örvend más romlásán, nem marad büntetlen.
6Az öregek koronája az unokák,
s a fiúk dicsősége a felmenőik.
7Nem illik ékes beszéd a balga szájába,
még kevésbé hazugság az előkelő ajkára.
8A remény kedves drágakő a várakozónak,
bármerre fordul, okosan cselekszik.
9Aki a hibát elleplezi, barátságot teremt,
aki pedig a dolgot felhányja,
elhidegíti egymástól a barátokat.
10Többet használ a korholás az okosnak,
mint száz ütleg a balgának.
11A gonosz mindig viszályt keres,
de kegyetlen követet küldenek majd ellene.
12Jobb találkozni a medvével, amelytől elszedték kölykeit,
mint a dőrével, aki elbízza magát balgaságában.
13Ha valaki jóért rosszal fizet,
annak házától a baj többé el nem távozik.
14A civódás kezdete gátszakadás,
ezért engedj, mielőtt a perpatvar kitör.
15Aki a gonoszt felmenti és aki az igazat elmarasztalja:
mindkettőt egyformán megveti az Úr.
16Mire jó a vagyon a balgának,
mikor nem tud rajta bölcsességet vásárolni?
Aki magasra építi házát, összeomlást keres,
aki tanulni átall, bajba kerül.
17A barát állandóan szeretetet tanúsít,
és szükség idején testvérnek bizonyul!
18Esztelen ember, aki kezességet vállal
és társáért jótáll.
19Aki viszályt keres, az kedveli a perpatvart,
aki magas kaput épít, a romlást keresi.
20A romlott szívű nem lel szerencsét,
s akinek hamis a nyelve, bajba kerül.
21A maga gyalázatára látott a balga napvilágot,
de atyja sem leli örömét a bolondban!
22Vidám szív jót tesz a testnek,
a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat.
23Elfogadja a gonosz az adományt a kebelből,
hogy elcsavarja a törvény útját.
24Az okos szeme előtt a bölcsesség áll,
az ostoba szeme pedig a földkerekség végein jár.
25A balga fiú bosszúsága atyjának,
és keserű fájdalma szülőanyjának.
26Nincsen rendjén, ha bírságot rónak az igazra,
sem ha előkelőt az igazság dacára ütleggel illetnek.
27Aki visszatartja szavát, az bölcs és értelmes,
az az okos férfi, aki higgadt lelkű.
28A balgát is okosnak lehet tartani, amikor hallgat,
és értelmesnek, míg ajkát zárva tartja.
Jegyzetek
17,8 A remény: talán helyesebben: a megvesztegető ajándék.
17,18 Vö. 6,1-5.
17,23 A kebelnél, a ruha redőjében volt a zseb.