33 1Ez az az áldás, mellyel Mózes, Isten embere, halála előtt megáldotta Izrael fiait.
2Azt mondta:
»Eljött az Úr a Sínairól,
elénk támadt a Szeírről,
megjelent a Párán hegyről,
s megérkezett Meribat-Kádesbe,
dél felől, Asdótba.
3A népeket szerette,
kezében van minden szentje,
s akik lábához közelednek,
tanításában részesülnek.
4Törvényt adott nekünk Mózes által,
örökségül Jákob sokaságának,
5királya lett az Igaznak,
amikor egybegyűltek a nép fejei,
egybe Izraelnek törzsei.«
26»Nincs más olyan Isten,
mint az Igaznak Istene,
az égre száll fel a te segítőd,
fenségétől szétfutnak a felhők,
27lakóhelye fent van,
örökkévaló karja alant.
Színed elől elűzi az ellent
és azt mondja neki: ‘Pusztulj innen!’
28Biztonságban lakik majd Izrael,
egymagában Jákob szemefénye,
gabonának s bornak földjén,
ahol harmattól párás az ég.
29Boldog vagy, Izrael, ki hasonló hozzád?
Nép, amelyet oltalmaz az Úr,
a te segítő pajzsod
és diadalmas kardod.
Hízelegni fognak neked ellenségeid
s te a nyakukra hágsz.«
Jegyzetek
33,1 Igen ősi szöveg.
33,3 A »népek« a 12 törzs.